Pergetés

A pergetés a mézkinyerés leggyakoribb módja. A méhész a kaptárból kivett keretek fedelezését eltávolítja, majd lefelé fordítva a pergetőbe teszi. A pergetőbe egyszerre több keret fér. Lehet kézi, vagy gépi hajtású. A gépesített pergetők között önfordítósok is vannak, amelyek automatikusan megfordítják a keretet, ha az egyik oldala kiürült. A sugaras pergetőkben nem kell keretet fordítani, mert mindkét oldal egyformán ürül. Egyes mézfajták, illetve a kristályos méz nem pergethetők. A méz csurgatással és préseléssel is kinyerhető. A préselés előnye, hogy a pergetés utáni maradék méz is kiüríthető, és csak néha kell állítani a présen. Ezt a mézet sajtolt méznek nevezik. Csurgatni csak fiasításmentes lépeket szabad. Ezekhez a módszerekhez is fedelezni kell. A fedelezés eszköze lehet kés, sejtnyitó villa, sejtgyalu, vagy gép.

Tavasszal, amikor a méhek hordani kezdenek és a méhész már látja, hogy milyen ütemben emelkedik a méz mennyisége a keretekben, nagyjából tudható a pergetés várható időpontja. Ezt a kalkulálást azonban hirtelen több, főként időjárási tényezők befolyásolhatják. A pergetéseink mindig a megszokott forgatókönyv szerint zajlottak, de a kemény munka ellenére is jó hangulatban teltek.

Ha megtelik a kaptár, elérkezik a méznyerés ideje. A méhészkedés talán legszebb pillanata a pergetés. Ennek a legfőbb segítsége egy egyszerű mérleg. Egy kaptár alá mérleget állítanak, és figyelik a gyarapodást. Amikor már nem nő a kaptár súlya, eljött az ideje a pergetésnek.

A méhészkedés talán legszebb pillanata a pergetés előtti kaptárbontás, ami egy méhésznek többször is megadatik a méztermelés során. Ennek sűrűsége függ attól, hogy a méhész fajtaméz előállításával, vándoroltatással (akác, hárs, stb.) vagy vegyes méztermeléssel foglalkozik.