Vadméh befogó

Elrajzott házi méhek befogása: A házi méhek családjai május vége és június közepe között megerősödnek, kezdetét veszi az un. rajzási láz. A méhcsalád egy része (egy öreg anya vezetésével) kirepül a kaptárból, új élőhelyet keres magának. A méhészek ezt minden áron igyekeznek megakadályozni, de ez gyakran nem sikerül. Ilyenkor látjuk azt, hogy felhőként repülnek a méhek, majd letelepednek valahová.

Márciusban már befutnak az első „riasztások”, a rengeteg, fenyegetően zümmögő, elüldözhetetlen, vadméhek zaklatásairól, amik beköltöznek és „megközelíthetetlenné” teszik a ház bizonyos részeit, és egyszerűen SEMMIT SEM LEHET ELLENÜK TENNI!

A magyarságnál a méz megszerzésének legegyszerűbb, de kétségkívül ősi módja az odvas fában meghúzódó méhraj mézének elrablása. (Összefoglalóan: Gunda B. 1966a: 205–246; 1968b – lásd még: Fényes D. 1934: 104–105. – Lapujtő [Nógrád m.]; Györffy I. 1935: 126–128. – Rév [Bihar m.]; Gönyey S. 1935: 97. – Börzsöny hegység; Sőregi J. 1935: 102. – Gulács [Bereg m.]; Tagán G. 1941: 331–334. – Székelyvarság [Udvarhely m.]; Vajkai A. 1945: 38–40. – Szentgál [Veszprém m.]; Gunda B. 1956: 69–71. – Magyarléta [Kolozs m.]; Szabadfalvi J. 1956: 452–454. – Szatmár m.; Molnár B. 1957: 485–490. – Domaháza [Borsod m.]; E. Fehér J. 1957: 285–287. – Ber-necebaráti [Hont m.]; Kotics J. 1988: 27–34. – Gömör m.). A méhvadászatról – amely őszi tevékenység, amikorra már elegendő mézet hordtak a méhek – már a 18–19. századi méhészeti munkák és a történeti források is megemlékeznek (például Implom J. 1935: 241; Györffy I. 1935: 126; Balassa I. 1957: 148).